A monasztikus (a görög: μοναχός, monachos szóból származó μόνος, monos, melynek jelentése "egyetlen, magányos, egyedül") a szerzetesség, vagy remeteség, vagyis szerzetesi életvitel; a vallásos élet egy módja, általában önkéntes formája, mely során az egyén lemond a saját tulajdonáról, világi követeléseiről, anyagi javairól, és önmagát teljesen a szellemi életnek, vallási elmélkedésnek szenteli; esetleg az aszkézis különböző módjait is gyakorolja eközben. A szerzetesi életvitel fontos szerepet tölt be számos keresztény egyházban, de elsősorban a katolikus és az ortodox egyház "Istennek szentelt életű aszkétáinak" Kr. u. II. és IV. századi alapokon induló hagyományokból fejlődik a mai szerzetesrendekig.

 

Az elhivatott férfiakat, akik ilyen vallási életet folytatnak általában szerzetesnek, míg a női szerzeteseket apácáknak hívjuk. A szerzetesek megszólítása eltér a keresztény felekezetek hagyományaiban. Általánosan elfogadott, hogy a római katolikusok a szerzeteseket és az apácákat testvérnek és nővérnek; míg az ortodoxok atyának és anyának hívják. Ez nem kizárólagos szabály, mert a megnevezésük változhat a renden belüli rangjuktól és a szerzetesrendi hagyománytól függően is.

bencések (OSB)  · kamalduliak (OSBCam)  · szilvesztrinusok (OSBSilv)  · ciszterciek (OCist)  · trappisták (OCSO)  · kartauziak (OCart)  · pálosok (OSPPE) · hieronimiták (OSH)

Megosztás a facebookon